A szelektív mutizmus egy szorongásos zavar, amely pszichológiai, családi, genetikai, környezeti tényezők kölcsönhatásának együttese révén alakulhat ki 2 éves kortól általában 17 éves korig a szorongásra hajlamos gyermekeknél és tinédzsereknél. Az állapot felnőttkorban is fennmaradhat, amennyiben nem kezelik terápiával, súlyos esetekben gyógyszerrel. A kisgyermekeknél még jellemző, hogy idegen környezetben, számukra ismeretlen felnőttek, gyermekek jelenlétében lefagynak, megfagynak, szó szerint nem tudnak mozogni -, kicsi koromból nekem is vannak ilyen jellegű tapasztalataim, emlékeim, hogy hogyha szól valaki hozzám, nem tudok megmozdulni. Később általában a nonverbális kommunikáció lép a dermedtség helyébe, de ez gyermekenként eltérhet, van olyan, akinek a teste még tizenhat (16) éves korában is lefagyással reagál. A szorongást kiváltó helyzetek lehetnek helyek, tevékenységek és vagy emberek is, ahol a személy kellemetlenül, kényelmetlenül érzi magát, ezért a kommunikáció - elsősorban a beszéd - lehetetlenné válik a számára, míg más környezetben, családdal, barátokkal, ahol nyugodt és felszabadult, biztonságban érzi magát, jól érzi magát, ott a gyermek kifejezetten harsány, hangoskodó, beszédes, a társaság- és vagy a figyelem központja, középpontja típusú. A szelektív mutizmus ezért hol némaságba taszítja az elszenvedőt, hol lehetővé teszi számára, hogy szabad folyást engedjen hangjának, vagy beszédének.